2013. november 14., csütörtök

Időutazás a 19. század gardróbjaiba

Láttunk már képeket Móni ruháiról, mikor a fotózást egyeztettük, már akkor is ámuldoztunk rajta, na de mikor úgy igazából kisétált az öltözőből ezekben a gyönyörű, régi ruhákban, szavunk is elállt! Mesebeli! Nem is olyan, mintha "beöltözne", inkább az az érzés fogott el minket, hogy idecsöppent egy  kisasszony a régmúltból. És ezeket a ruhákat mind-mind Ő készíti el!




A Menta Magazinban található cikk folytatását itt olvashatjátok:

Időutazás a 19. század gardróbjaiba


Felnőtt fejjel újra babázni kezdett, és babaruhákat készített. Emiatt tanult meg varrni is, előtte nem igazán tudta megkülönböztetni a varrógép elejét a végétől. A hobbiból gyártott ruhákhoz megtalált korabeli divatképek elvarázsolták, és egyszer csak azon kapta magát, hogy ezeket a darabokat már ő is szívesen viselné. Szép lassan behálózta a csipke és a fűzők világa, majd bekerült egy olyan társaságba, akik pontosan ezzel foglalkoztak: korabeli ruhás eseményeket, találkozókat szerveztek. Ennek már kicsit több, mint két éve. Tönköl Mónikával készült interjúnkat olvashatjátok.



Menta Magazin – Honnan veszed a szabásmintákat? Milyen anyagokat használsz fel?

Tönköl Mónika – A kigondolt ruhatervhez szükséges, legjobban hasonlító szabásmintákat először megkeresem az interneten. Amikor már látom, hogy egy ruha hogyan épül fel, milyen formákból áll össze, akkor fogom a szövetszalagból készített próbababámat, és magamra igazítom a mintákat, valamint a szükséges módosításokat is elvégzem a papíron. Mivel a Viktoriánus divat egyik kulcsfontosságú jellemzője az, hogy a lehető legtökéletesebben illeszkedjen a testünkhöz a ruha, ezért nagyon fontos lépés, hogy próbadarabot készítsünk: egy kiszuperált lepedő, vagy terítő tökéletes lehet ahhoz, hogy megvarrjuk a saját szabásmintánk alapján ruhánk felsőrészét, és lássuk, hogy viselkedik. Ilyenkor derül ki sok illeszkedési probléma, valamint hogy hol érdemes engedni vagy szűkíteni. És ha már a lepedőkről beszélünk: kezdőként az összes eddigi ruhámat lakástextilből varrtam. Estek áldozatul nálam paplanhuzatok, lepedők, a nagymama függönye, de szerintem egyszer az asztalterítőnkre is lecsapok. Persze ezeket mindig veszem használtruha-üzletekben, mert a méteráru nagyon drága, és sokszor még tíz méter sem elég egy-egy anyagigényesebb ruhához.




Menta Magazin – Mennyi idő egy-egy darabot megvarrni?

Tönköl Mónika – Munka mellett délutánonként van időm varrogatni, így egy-egy ruha körülbelül egy hónap alatt készül el, feltéve, ha már tesztelt szabásmintával dolgozom. Ha abból is újat kell készítenem, akkor sokszor két-három hónap is lehet, de volt már ruha amit időhiány és bonyolultság miatt majdnem fél évig készítettem. Az elkészítés ideje függ még a díszítés jellegétől is: ha a ruhán hímzés, gyöngyözés, vagy bonyolultabb fodor van, akkor az értelemszerűen igencsak megfejeli a készülési időt. A másik eset, hogy modern ruhákból dolgozom: ilyenkor egy-egy régi menyasszonyi vagy csipkeruha, mezei szalmakalap korabeli kosztümmé, díszes fejfedővé növi ki magát megfelelő kezelés után. Mivel ilyenkor csak átalakításról beszélünk, leredukálódhat a készülési idő.

Menta Magazin – Mennyibe kerül egy-egy ilyen, kézzel varrott ruha?

Tönköl Mónika – Ezeknek a speciális szabásmintáknak az elkészítése nem könnyű. Olyannyira nem az, hogy külön tanulják a varrónők az iskolában, ezért egy ruha ára bonyolultságtól függően negyven ezertől akár kétszázezer forintig is terjedhet.

Menta Magazin – Van olyan hazai vagy nemzetközi társulás, ahol a hasonló érdeklődésű emberek találkozni tudnak?

Tönköl Mónika – Nagy szerencsénkre van. A nevünk "Múltidéző Találkozók", lelkes rajongói vagyunk a múlt divatjának, életérzésének, szokásainak. A körülbelül havonta megejtett találkozóinkat létező eseményekhez kapcsoljuk (Nemzeti Vágta, Váci Világi Vigalom, stb.) vagy külön tartjuk őket sétával, múzeumlátogatással, teázással, sokszor más hasonló érdeklődésű csoportokkal összefogva: a közös bennük, hogy mindre szépen felöltözve, korabeli hajviselettel, kiegészítőkkel érkezünk. Ilyenkor nagyon élvezzük az emberek rácsodálkozását és szívesen megállunk közös képek készítésére.




Menta Magazin – Mi a különbség a korhű színházi jelmezek és az általatok viselt ruhák között?

Tönköl Mónika – A színházi jelmez és a korabeli ruhák között egy nagy különbség mindenképpen van: A színházi kellék funkcionális, kényelmes. Ez azt jelenti, hogy habár nagyon hasonlít egy valóságos antik ruhára, valójában sokkal praktikusabban van összerakva: például eleve kevesebb rétegből áll, vagy a rétegek összevarrottak, hogy minél gyorsabban fel lehessen venni; és nem kell alá fűző, hogy a beszédet, mozdulatokat, éneket ne akadályozza. Amit mi csinálunk, az a korabeli ruhák reprodukciója szeretne lenni – csakúgy mint ükanyáink, mi is jól behúzzuk a fűzőnket, nagyibugyit, fűzőtakaró felsőt, megfelelő alsóruházatot húzunk. Abroncsszoknyát és a hozzá való megszámlálhatatlan alsószoknyákat több rétegben is felvesszük. Ha kell, az ingünkön végigfutó apró textilgombokat egyenként gomboljuk be – tesszük ezt mind annak érdekében, hogy a lehető leginkább hasonlítsunk ahhoz, amit a korabeli fényképeken is láthatunk. Emellett azt gondoljuk, hogy ezek az apróságok is közelebb visznek minket ehhez a korhoz.




Menta Magazin – Van-e olyan weboldal, ahol meg lehet nézni a kollekciódat, az eddig általad tervezett és varrt ruhákat?

Tönköl Mónika – Grafikai és szobrászmunkáim mellett már a ruháim is megtekinthetőek a moniee.net személyes oldalamon.


stylist: Csiszér Évi, Galló Kriszta
cikk: Németh Lívia
fekete-fehér csíkos bögre: Dekorál-lak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése