Így nézett ki a papírszínház fotózás helyszínéül kiválasztott közeli mező, amit percek alatt megszálltunk Évivel, az Ő két kislányával, illetve a Győrből, Székesfehérvárról és Dunaújvárosból érkező lánykákkal és szüleikkel, valamint az én párommal (aki kénytelen volt segíteni, és cipelni a múltkoriban beszerzett súlyos fataligát, öreg bőröndöt és egyéb kellékeimet). Természetesen ott volt még a négyéves copfosom (aki nem mellesleg aznap délelőtt lepottyant egy ugráló várból, felrepedt a szája és közölte: Anya, én ma nem megyek a fotózásra, mert ma nem tudok boldog arcot vágni!), és a hasamban rugkapáló nyolc hónapos kislányom is. Mindezek mellett ismét velünk tartott Kata (aki a telefonban azt mondta, hogy csak pár dolgot pakol be kelléknek, ehhez képest megint dugig volt a kocsija csupa gyönyörű kiegészítővel), és egy táskában a kislányoknak szánt mesés főkötők is ott lapultak.
Évinek meg eszébe jutott, hogy le kellene fényképezni a felfordulást.
Bejegyezte: Kriszta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése