2013. június 24., hétfő

Fehér babaszobatervezés rózsaszín ködben

Az első kislányomra várva rögtön megjelent a szemeim előtt egy hatalmas, régi, fehérre festett szekrény, a közepén tükörrel, sok ajtóval és fiókokkal, és nemrég (szerencsére) épp szembejött velem egy ilyen antik darab. Igaz, sokáig tartott a felújítás, de megérte. Amellett, hogy gyönyörű lett, egyben meghatározta a fehér hangulatot a szobájában. Fehér lett a kiságy, a polcok, a lámpa, az ágytakaró, a csipkepárnák, amelyekhez később én varrtam meg a rózsás- és bézs alapon apró pöttyös kispárnákat. 

Most, hogy már nyolc hónapos a második kislányom a szívem alatt, lassan összeáll az Ő szobája is. Ilyenkor rózsaszín ködben úszom és boldogsággal tervezgetem az apró szösszeneteket a babaszobában. Ami nálunk ismét fehér lesz. Hófehérre festettük a falakat, átkerült Izabel szobájából az a pelenkázó, amit még az ő szobájába csináltattunk. Akkor eleve úgy kértük, hogy később le lehessen szedni a pelenkázó részt és gyönyörű komódként élhessen tovább ez a szépséges bútordarab. Felfúrtuk az egyszerű ikeás fehér falilámpákat, a fehérre pingált fa tükörkeretet, de a most még fekete kovácsoltvas ágy is fehér köntösbe burkolózik majd. Ehhez egyébként a FAB Colortól fogok festéket szerezni, és nagyon gondolkodom rajta, hogy a magas, antik szekrényt is lekenjem-e. A gond az, hogy nem vagyok biztos benne, megtehetem-e ugyanazzal a festékkel. Elvileg igen, de az egyikhez fém-, a másikhoz faalapozót javasoltak az üzletben. Persze imádom így nyersen, éppen csak viaszolva is is a fa színét, de hát minden fehér.














































A fenti képeket pár hete készítettem Bardócz Évinek. Őt kértem meg arra is, hogy álmodjon meg nekem néhány gyönyörű kiegészítőt a szobához, és találjon ki Rózinak is egy-két apróságot. Ahhoz, hogy Évi ihletet kapjon, az én feladatom volt születendő kislányunk fészkének inspiráló hangulatú képeivel megörvendeztetni őt. A hamarosan elkészülő babaszoba mellett természetesen az ő szépségeit is  megmutatjuk majd nektek.

Bejegyezte: Kriszta

fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO
Évi műhelyét itt találjátok.

2013. június 13., csütörtök

Werk - utolsó összefésülések

Anna áttelepítette hozzánk a laptopját, én meg ugye eleve két gépen dolgozom a fotókkal (és négy küldős tárolóegységgel, épp mint egy űrbázis), így már három monitoron fésülgethettük a magazint. :) Hamarosan útjára engedjük és nagyon, de nagyon izgatottak vagyunk, hogy milyen fogadtatásban részesül majd.


fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO




2013. június 12., szerda

Ahol tündérek alkotnak

A gyerekem imád rajzolni. Én meg imádom nézni a kezei közül kikerülő alkotásokat. Már akkor is rajongója voltam, mikor alig múlt egy éves és mindenféle látszólag ákom-bákomokat vetett papírra, majd határozottan állította, hogy az a kusza vonalhalmaz tulajdonképpen "Apa és én, amint sétálunk". Persze ezeket a műveket is kincsként őrzöm! :)
Aztán rátaláltam egy Szerényi Kata által létrehozott itthoni kezdeményezésre, a Te rajzolsz én varrok ötletére. Rögtön elküldtem Nekik kislányom egyik művét, a "Kislány, akinek madárka szállt a fejére" címűt, amit aztán Kata saját maga varrt meg, és küldött el nekünk mindenféle kedvesség kíséretében. Odavoltunk! Mindannyian. Nem volt kérdés: az elsők között kerestük meg azzal, hogy szeretnénk bemutatni a most készülő Menta Magazinban. Ő pedig azonnal igent mondott és jött. Nem is akárhogy. :)



Elhozta angyali szépségű kislányát, Lulut, és annyi kelléket, hogy nem is értettük, miként fért el a kocsiban az a rengeteg kincs. Aztán sztájlisztkodott egy kicsit a stúdióban (mert aznap másokat is fényképeztünk), végül pedig Évivel berendezték kuckóját az általa készített sok-sok gyönyörűséggel.



A Menta Magazinban található cikk folytatását itt olvashatjátok:



„A gyerekek öröme a fizetség”

Egy atomerőműnek is becsületére válna Szerényi Kata energiája. Összefogja a Te rajzolsz, én varrok kézműves csoportot, vagyis rendezvényeket szervez, és nagyon sokat varr, hogy valóra váltsa azt, amit gyerekek rajzolnak.



Mindig is a kreativitást igénylő feladatok vonzottak – meséli. – Ruhaipari szakközépiskolában végeztem, dolgoztam esküvőiruha-szalonban, majd iparművészek mellett is. Egy idő után azonban elegem lett abból a munkából, ezért pályát módosítottam, idegenforgalmi szakközgazdász lettem. A kislányom születése után, az otthon töltött idő alatt éreztem, hogy hiányzik az alkotás. Elkezdtem párnákat varrni, feltettem az internetre, és el is keltek. Különleges kötényeket, kabalafigurákat is készítettem, azokat is szerették. Bekerültem egy internetes kézműves csoportba, amelynek tagjai ötletekkel segítik egymást. A nővérem másfél évvel ezelőtt felhívta a figyelmemet egy kanadai anyukára, aki gyerekrajzok alapján varr kabalákat. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, és felvetettem a csoportban, hogy mi is készíthetnénk hasonlókat. Először nem jelentkezett senki, de amikor látták, hogy én komolyan gondolom, többen csatlakoztak. Egy évvel ezelőtt meghirdettünk egy pályázatot az egyik közösségi oldalon, ahol felajánlottuk, hogy tíz gyerekrajzot megvalósítunk. Olyan sikere volt a kezdeményezésnek, hogy ötvenhat figurát kellett varrnunk.





















Ma már több mint 6100 rajongója van Facebook oldalunknak. Az elmúlt egy évben több pályázatunk volt: a Menedék Alapítványnál, állami gondozott gyerekeknél jártunk, most éppen egy gyereknapi rendezvényt szervezünk, amely május 25-én Győrben lesz, a Mobilis interaktív kiállítási központban. A Te rajzolsz, én varrok csoport tagjai felajánlották licitre a munkáikat, ebből jött össze 200 ezer forintunk, ebből szerveztük ezt a programot. Színes programmal készülnek a sokféle kézműves foglalkozás és vásár mellett lesz bábelőadás, bűvész show, utcai akrobaták, a Fabula együttes koncertje, sőt még a rendőrök és a tűzoltók is bemutatót tartanak. Az egész csoport így működik, a rokonaink, barátaink, ismerőseink önzetlen felajánlásaiból. Nekem például biztos támaszt jelentenek a szüleim, akik gyakran vigyáznak a lányomra, ez pedig nagy segítség, így lehetőségem van alkotni. Mi, akik varrunk, mind kézműveskedünk, az otthoni maradék anyagokból készítjük ezeket a munkákat. Jönnek olyan megrendelések is, amelyekért fizetnek, de a fő fizetség, hogy látjuk, mennyire örülnek a gyerekek, amikor kézbe vehetik a rajzuk alapján készített figurákat.


Gyakran kérdezik, hogy mennyi ideig tartott, amíg tökéletesítettük a technikákat, amíg kitaláltuk, hogyan lehet elkészíteni például a cérnanyakú figurákat. Nem volt kísérletezés, én biztos voltam abban, hogy ezeket meg lehet valósítani. A csoportban csak néhány végzett varrónő van, a többiek anyukák, akik bele tudják képzelni magukat egy kisgyerek világába. És ez a legfontosabb, mert át kell érezni a rajzok hangulatát. Ez a munka egyelőre nem hoz nagy jövedelmet, de az, amit az emberektől kapunk, lelkileg egészségesen tart minket. És remélem, hogy rövidesen egyesületként működhetünk, és anyagi szempontból is stabilan tudunk működni. Egy éve eszünkbe sem jutott, hogy mára idáig jutunk, úgyhogy én hiszem, hogy a csoportnak van jövője.


A cikket a Menta Magazinban találjátok.

Bejegyezte: Kriszta

Kata munkáit itt lehet megnézni:
The P. shop Fairy
A Te rajzolsz, én varrok csoport

Fotók: Galló Krisztina by FOTOGALLO
cikk: Bródi Emília
styling: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Szerényi Kata


Papírszínház

Hogy ez milyen jó dolog ám! Ismeritek a papírszínházat? Egyszerre mese, játék és tanulás. Egyszerű, mert csak a hónunk alá kell kapni és bárhová magunkkal lehet vinni! 
 
De hogy mi is az a papírszínház? 
Egy fa keret, amit asztalra, ágyra, földre, kofferra, takaróra lehet állítani és oldalról színes lapokat lehet berakni. Látványilag ennyi. De ennél sokkal-sokkal több!

Bevallom nektek, hogy nem igazán áll közel a szívemhez a bábszínház. Nekem az mindig szenvedés, hogy báb a kézre fel (figyelni rá, hogy jó irányban álljon!), majd szöveget elmondani, majd bábot cserélni, úgy, hogy a gyerekek ne is vegyék észre, hogy nekem csak két kezem van és a szövegből se essek ki na, ez nem az én pályám.

Egy tavaszi napon összetalálkoztam Fodor Zsuzsával, a Csimota kiadó egyik vezetőjével. Beszélgettünk, megemlítette a papírszínházat, de nem volt időnk bővebben róla beszélni. Én meg  csak néztem, elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet ez. Aztán Zsuzsa küldött egy linket, hogy íme, ez a papírszínház.

Na, ekkor éreztem úgy, hogy a gyerekeimnél bepótolhatom azt a hiányzó űrt, ami a bábozás elmaradásával okoztam.

Teltek a napok és Zsuzsától kaptunk egy teljes készletet a fotózásra, és mi a gyerekeimmel rávetettük magunkat, és elvittük a nagyobb lányom osztályába is. Nem meglepő, hogy a 8-9 éves korosztály is imádta! Amikor Anna néni, az osztályfőnökük meseórát tartott, már a szünetben berendezték a színházat és leültek, várták a mesét, majd elkezdtek saját meséket írni és rajzolni. Kell ennél több? Azt hiszem nem. Mi rátaláltunk valamire, amiben örömünket leljük KÖZÖSEN! Ajánljuk nektek is!

Előnyei:
  • még egy öt éves gyerek is tudja cserélgetni benne a lapokat! Ezt itt láthatjátok is.
  • a mesék a rajzok hátoldalára vannak írva, így míg a gyerekek a színes rajzokat nézik, mi, felnőttek folyamatosan olvashatjuk a mesét
  • hosszú ideig leköti a gyerekek figyelmét
  • saját szavait is beleszőheti az ember, ha úgy akarja
  • a megirt és megrajzolt meséken kívül a gyerekek is rajzolhatnak meséket, amiket ők mondhatnak el a felnőtteknek J
  • közepes nagyságú, bárhová magunkkal vihető, így nyáron is: víz mellé, a nagyikhoz, a telekre stb...
  • ha esik az eső, elő lehet venni, ha süt nap, akkor a napernyő alatt lehet játszani vele
Aztán elmentünk fotózni egy közeli mezőre, ahova szinte Magyarország minden szegletéből érkeztek kislányok, hogy részt vehessenek a papírszínházas fotó-mókán.

A képek magukért beszélnek, a kerekre nyílt szemek, a mesélés öröme... nézzétek meg ITT.

Ráadásul egy Maros Krisztina által rajzolt mese is kapható hozzá!
























A teljes sorozatot megtaláljátok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Évi

fotók: Galló Krisztina by FOTOGALLO
főkötők: Szerényi Kata by The P. Shop Fairy
styling: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Galló Kriszta, Szerényi Kata
A papirszínházat köszönjük a Csimota Kiadónak és Fodor Zsuzsának


Anna a meserovatunk főcímén ügyködik

Grafikusunk, Anna fejében megszületik egy kreatív ötlet és azonnal telefonál, ír, füstjeleket küld, hogy milyen fotóra van szüksége a megvalósításhoz. Most könyveket kért, felpolcolva meg kinyitva, amihez rajzolni fog, és beveti a kedvenc háromszögeit is. :)

Egyetlen képre volt szüksége, de közben eszembe jutott régi, kedves könyvjelzőm, még a medvegyűjtő korszakomból, és ha már ott tartottam, felkerült egy mackó is a könyvkupac tetejére. 






És hogy ebből mit hozott ki Anna, azt meglátjátok a Menta Magazin meserovatában.

Bejegyezte: Kriszta

fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLÓ


Werk - mezőmegszállás

Így nézett ki a papírszínház fotózás helyszínéül kiválasztott közeli mező, amit percek alatt megszálltunk Évivel, az Ő két kislányával, illetve a Győrből, Székesfehérvárról és Dunaújvárosból érkező lánykákkal és szüleikkel, valamint az én párommal (aki kénytelen volt segíteni, és cipelni a múltkoriban beszerzett súlyos fataligát, öreg bőröndöt és egyéb kellékeimet). Természetesen ott volt még a négyéves copfosom (aki nem mellesleg aznap délelőtt lepottyant egy ugráló várból, felrepedt a szája és közölte: Anya, én ma nem megyek a fotózásra, mert ma nem tudok boldog arcot vágni!), és a hasamban rugkapáló nyolc hónapos kislányom is. Mindezek mellett ismét velünk tartott Kata (aki a telefonban azt mondta, hogy csak pár dolgot pakol be kelléknek, ehhez képest megint dugig volt a kocsija csupa gyönyörű kiegészítővel), és egy táskában a kislányoknak szánt mesés főkötők is ott lapultak.

Évinek meg eszébe jutott, hogy le kellene fényképezni a felfordulást.




























Bejegyezte: Kriszta

2013. június 11., kedd

Gofriból lett spárgássorozat


Na, jöttök? Van gofri reggelire? Szeretitek? kérdezte Kriszta a telefonba. 
Naná!!! Kiabálták a gyerekek! Gofji, gofji!! – tehát mentünk! Így indult a tavasz legvégén egy borongós vasárnap reggel. Mentünk. Vendégségbe? Igen is, meg nem is. Vigyünk valamit, mert ugye azt azért illik, még akkor is, ha jó barátokhoz megyünk, akivel mindennapi a kapcsolatunk. De mi fér a gofri mellé? Hát három csomag spárga! Amit egy napja elfelejtettem betenni a hűtőbe... No comment. Két gyerek mellett néha ilyen is becsúszik. Ugyan a szaga kicsit fura volt, de kinézetre nem látszott rajta semmi.  :)




Micsoda hülyeség spárgát vinni a gofrihoz! szólalt meg a család másik felnőtt tagja. 
Igen. Az. De kit tudja mi lesz még belőle, így bekerült a papírzacskóba, majd elindultunk Krisztáékhoz.

Megérkeztünk. Hat utcával odébb, 3 csomag spárgával felszerelkezve léptünk be az ajtónés... ilyen finom illatokat csak a nagymamámnál éreztem, amikor még kislány voltam, és bizony azóta már eltelt néhány év. Mennyei volt!


A három gyerek persze egyből asztalhoz ült, bennünket felnőtteket sem kellett sokáig kérlelni, és már ettük, tömtük, majszoltuk a cukormentes gofrikat!

 
És ott, annál a hatalmas, öreg asztalnál – ahol a Menta Magazin ötlete is megszületett – egyszercsak felkiáltottunk, kell egy fotósorozat a spárgáról is!





Csapot papot otthagyva (a gofrit, a nagyi lekvárját, a bio dzsemet és a nutellát is) elkezdtünk vázáért, háttérért, fa lapért, csengőért kutatni.... Az a ház egyébként tele van régi kincsekkel, a kertben virágzik a pünkösdi rózsa és egyéb kedves növények, és persze a fa ládában burjánzik a menta. Először a kamrát forgattuk fel, majd a konyhát szedtük szét, és csak állítgattuk a spárgákat, cserélgettük a hátteret és a kiegészítőket, miközben a gép csak kattogott és kattogott.... az eredményt a magazinban is láthatjátok.



És mi lett a spárgából? Leves, Eszter receptje alapján, amit természetesen szintén megtaláltok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Évi


Fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO
Stylist: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Galló Kriszta

HoppShop

Tavaly a fotóskuckónkban készült pár piroskás sorozat, farkas nélkül. Akkoriban találkoztunk össze a neten Judittal és szerettünk bele az Ő színes, mókás világába. Judit megígérte, hogy készít nekem, vagyis Piroskának egy farkast hoppshop stílusban. Aztán egy nap ellátogatott hozzánk a stúdióba családja, a farkas, és rengeteg állatfigurája kíséretében, hogy Róla is készülhessen egy képanyag a magazinba.



A magazinban olvasható cikket itt olvashatjátok:

„Megmutatni, hogyan látom én a világot”

A gekkók és kaméleonok eredetileg kisfia kedvencei voltak, mára az ő védjegyévé váltak. Deresné Schneider Judit félállásban dolgozik, esténként azonban elmerül a maga álmodta színes fantáziavilágban.














































- Már tízévesen varrogattam, a magam kedvére – idézi fel a kezdeteket.

– Építőipari iskolába jártam, majd sokáig a kecskeméti rajzfilmstúdióban voltam kifestő, ott kiélhettem kreativitásomat. A digitális technika megjelenésével azonban az a munka kezdett unalmassá válni, de meg is szűnt az a lehetőség, úgyhogy kénytelen voltam váltani. Az irodai munka mellett nagyon dolgozott bennem az a vágy, hogy valamit a saját kezemmel hozzak létre, megmutatni, hogyan látom én a világot, és életre hívni a képzeletem szülte lényeket. Eleinte kézzel varrtam, nem volt varrógépem sem. Szerettem volna szebben dolgozni, és időt is spórolni, ezért megtanultam, hogyan működik a varrógép. A családom mindenben támogat, tőlük kapok biztatást, ha valami nem sikerül. A nagyobbik gyermekem, aki húsz éves, ha csak teheti, leül mellém, és segít szabni, összeállítani a figurákat. A kisebbik csodálatos dolgokat készít gyurmából. A férjem kezdetben féltett a kudarctól, de ma már látja, hogy egyre többen keresik a figurákat. Neki is nagyon sokat köszönhetek, gyakran ő intézi a postázást, szalagot, csipkét, gombot vásárol.



Sokat vagyok fent éjszaka, de úgy érzem, megéri, egyre több megrendelés érkezik. Tagja vagyok a Te rajzolsz, én varrok csoportnak is, az a feladat is lelkesít. Alkotótársaimmal együtt gyerekrajzok alapján készítünk figurákat, a legtöbbet jótékonysági alapon.

Bár sokat kockáztattam, feladtam a nyolc órás állásomat, úgy érzem, megérte. A figuráim dekorációk, sok szülő veszi a gyermekének. Kecskeméten lakom, de az internetnek köszönhetően az ország minden

pontjáról megtalálnak. A legtöbb megrendelésem Budapestről érkezik. Már külföldről is kaptam ajánlatot, úgyhogy nagyon pozitívnak látom a jövőt. Egy éve kezdtem, úgy érzem, jól haladok.

Judit FB oldalát itt találjátok.

A teljes cikket megtaláljátok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Kriszta

Fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO
cikk: Bródi Emília
Stylist: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület
Piroska ruha: Cheorsi
Zöld szék (amin a farkast fotóztuk): Vintage bazaar